Etiópia - a saját szememmel

Nagyon kíváncsian vártam utazásomat Etiópiába. Az egyszerű európai embernek látatlanban is megvan előre a véleménye egy-egy helyről, s nehéz megdönteni az előre berögződött közhelyeket. Nos, Etiópia teljesen más volt, mint amire számítottam.

Bécsből indultunk útnak a 4 csillagos Ethiopian Airlines közvetlen járatával Addis Ababába. A kényelmes 787 dreamlineren hamar elrepült az a rövidke, szűk 6 órás utazási idő, s még fel sem keltünk igazán, mire az etióp főváros repülőterén találtuk magunkat. Az időeltolódás mindössze +1 óra Magyarországhoz képest, így kikerüljük a kellemetlen jetlaget annak ellenére, hogy egy teljesen más világba utaztunk. Gyors átszállás egy belföldi járatra, majd irány az ország északi, eritreai határa mellett található Axum, az ősi axumi birodalom egykori központja. Most nem a történelemről fogtok olvasni, mert azt könnyedén megtehetitek a könyvek és az internet segítségével, hanem a jelenlegi életről és a tapasztalatokról szeretnék átfogóbb képet adni – mivel szembesül az ember, milyen élmények és hatások érik, ha Etiópiába utazik.

A reptér pici, a csomagok a buszunk tetején pihennek, s mi már zötykölődünk is be a városba – nagyjából 10-15 perc alatt már a szállodánknál is vagyunk. Tiszta és kellemes, egy olasz 3 csillagos szállodához tudnám hasonlítani – a wifi viszont sokkal stabilabb és jobb, mint az olaszoknál. A helyiek kíváncsiak a fehér turistákra, a busz köré gyűlnek, és megpróbálják eladni portékájukat – ametisztek, nyakláncok és könyvek keresik új gazdájukat. De pozitív dolog, hogy a visszautasítás után sem próbál még erőszakosabban eladni, hanem inkább próbálkozik a következő embernél. Ez a fajta hozzáállás teljesen elfogadható, s nagyon messze áll attól az erőszakos és visszautasítást nem ismerő magatartástól, ami például Havannában tapasztalható.

Ami kiderült, hogy az etiópok nagyon büszkék országukra, figyelemre méltó nemzeti öntudattal rendelkeznek. Emellett nagyon vallásosak, a legelterjedtebb vallás az ortodox kereszténység. Azt mondják, hogy ők őrzik a kereszténység legszentebb ereklyéjét, a frigyládát is – megtekintettük Axumban a frigyládát rejtő, szögesdrót kerítéssel körbevett templomot is. Ide még Etiópia első embere sem teheti be a lábát, csak a frigyláda őrzője – aki, mint megtudtuk, jelenleg egy 40 év körüli férfi, s a templomban lakik, ott él egész életében nem hagyva el azt, vigyázva felbecsülhetetlen kincsükre. Ételt és italt a helyiektől kap, akik minden nap tesznek le neki valamit a kerítés mellé. Egyébként minden etióp templomban megtalálható a frigyláda másolata, amit csak a vallásos ünnepségek alkalmával vesznek elő – máskor azok sem tekinthetőek meg.

Az Axumban átélt legmeghatározóbb élmények nem a helyi látványosságok voltak, hanem azok a pillanatok, amikor bepillanthattunk a helyiek életébe, mint például egy árvaházban, a helyi piacon, vagy egy autentikus étteremben. Az árvaház felé fordulva hirtelen eltűnt az aszfaltozott út és a portékákat áruló helyiek csoportja: csak a sárga homok, a mezítláb, vagy gumiszandálban közlekedő helyiek, valamint a szamarak jelentették társaságunkat. Igen sokkoló élmény volt megtekinteni a helyi árvaházat, ahol rengeteg kis srác lakik, szinte megpecsételt sorssal, brutális körülmények között. Ilyenkor gondolkozik el az ember, hogy tényleg az a legnagyobb problémája, hogy milyen márkájú új cipőt vegyen magának, vagy hogy kék, esetleg piros iphone illene a legjobban a táskájához. Az ilyen helyeken megélt állapotok megérintik az embert, s arra sarkallják, hogy segítsen, ahogy tud.

Etiópiában más naptárat használnak: náluk minden hónap 30 napos, s a fennmaradó napokból egy 13. hónapot számolnak. Az így felgyülemlett idő miatt jelenleg náluk 2011-et írunk! Az órát is máshogy számolják: a napfelkelte jelenti a 0 órát. Például ami az európai időben dél, az valószínűleg náluk csak reggel 6 órát jelent.